A hirtelen szigetcsúcs
Egy előre tervezett program miatt, ami sajnos nem jöhetett össze, gyorsan újra kellett tervezni a hétvégénket. Párommal hétköznap kevés időt tudunk együtt tölteni, így ami viszont megadatik azt próbáljuk tartalmasan.
Az ötlet az volt, hogy biciklivel felmegyünk Nagymaros, Zebegény valamelyikébe és ott majd túrázunk hétvégén. Persze jelen helyzetben azért ilyen random elég nehéz szállást találni jó árban. Amiket találtam azok számunkra nem voltak megfelelőek Ár/érték arányban így tovább kellett gondolkodni.
Munkába tekerés közben végig az járt a fejemben, hogy lehetne okosban megoldadni a hétvégét. Nemrég voltam fiús buliban, van hálózsákom. Egy bivakolás!? Ahh nem, annyi a szúnyog, hogy megeszik a fejem. Lehet sátrazni kellene. Mire beértem már kedvesem írt is „Mi lenne ha sátraznánk?” . Még a hideg is kirázott mennyire egyre gondoltunk. Akkor már csak sátor kell. Kezdésnek nem gondoltam túl, egy alap 2 személyes, akciós sátor a Dechatlon-ból pont jó lesz. Célnak megfelel. A döntés pedig Kisoroszi szigetcsúcs lett.
Reggel 10-kor el is sikerült indulnunk. Nyakamba vettem a legnagyobb túrazsákomat, benne a 2 hálózsákkal és sátorral, Regi pedig a többi cuccot hozta egy másik táskában. Egy estére mentünk, ha ennyibe nem fértünk volna bele, el sem indulok! 🙂
Vác felől közelítettük meg a sziget Északi pontját.
/Dunakeszi-Göd-SZődliget-Vác útvonalon/
Többnyire végig bringaút/sáv van, kezdők is kényelmesen tudnak tekerni erre. Közben sok kút és büfé!
Bár itt-ott elég kacskaringós.. 😀
Vácon kompra tettük a bringákat és magunkat.
Sok kommentben drágálják, sajnos ennek ennyi az árat bele kell törődni. Nincs híd a közelben, így aki nem akar nagyot kerülni marad a komp. Ha indulásra érkezel akkor sok időt tudsz spórolni.
Innen már csak 12 km volt a célig. Nem mentünk nagy tempót, nézelődtünk és várni is kellett a kompra így majdnem kettőre értünk Kisorosziba. Az első vendéglő ahova bementünk tömve volt, de mi annál éhesebbek voltunk minthogy 1 órát várjunk a helyünkre. Tovább toltuk a bringákat és betértünk egy pizzázóba.
Jóllakottan érkeztünk meg a kempingbe. Félig vad kemping, nincsenek kijelölt táborhelyek, víz van és wc —> ennyi! Ez ad némi varázst a dolognak. Gondoltam elsőnek ha ez ilyen, biztos romantikus lesz, ketten egy fa alá besátrazunk és nyugiban elleszünk. De felkapottabb ez a hely mint gondoltam. Jó nagy területen fekszik így azért nem volt zavaró, de mindenképpen meglepett. Hirtelen kicsit fesztivál hangulatom lett. 🙂 Találtunk a parttól és a wctől nem messze egy szimpi helyet és levertük a szerelemfészkünket… A tábor közepén 😀 XD
Egyedül az zavart hogy este mindenki az erdőbe jár pisilni és így rengeteg papír van szétdobálva reggelre…
A szállás elfoglalása után felhúztuk a strandcipőt (amiről utólag kiderült jó ötlet volt a kavicsok, kagylók miatt) és körbenéztünk a parton.
A Dunakanyar nekem már alapjában véve a kedvenc célpontjaim között van, erről a részről pedig inkább beszéljenek a képek! 😉
Este a kemping recepciójánál található büfében vacsoráztunk egy kézműves hamburgert és egy mártogatóst. Ár/értékben szerintem megfizethető. A nagy sor megtévesztő lehet, sokkal gyorsabban halad, mint gondolnánk. A kiszolgálás barátságos és segítőkészek a srácok.
Másnap reggel, elgémberedett végtagokkal ébredve tettünk még egy könnyed sétát a parton, megtöltöttük magunkat friss levegővel. Amitől a legjobban aggódtam, hogy a sátrat nem felállítani lesz nehéz hanem visszatömni a zsákba amibe való! 😀
Meglehetősen könnyen ment. Kellemeset csalódtam magunkban. 😀
A visszaindulásunk a Duna nyugati partján gondoltuk. Komppal mentünk át Dunabogydányba és onnan „csorogtunk” lefelé.
Terveim szerint Bogdányban strandoltunk volna egyet de még nem akartunk átöltözni.
Dunabogdány – Tahitótfalu – Leányfalu – Szentendre
Útvonalon értük el a Postás Strandot. A szentendrei korzón ettünk egy lángost . Majd a parton találkoztunk pár szintén tekerő barátunkkal.
Késő délután indultunk haza. Meglepődve tapasztaltam, hogy átadták a Dera patak fölött a hidat és a Lupa-tó mögötti kerékpárutat. Elég széles, kényelmesen elfér egymás mellett 2-2 biciklis is.
Az egész hétvégét sokkal olcsóbban kihoztunk, mint ahogy gondoltam, persze ebből bőven lehet még faragni ha akar az ember. Az odautunk 43 km volt a visszautunk pedig 38. Kényelmesen teljesíthető olyanoknak is akik ritkán ülnek nyeregbe. Egész napra lebontva akár több megállóval nem megerőltető.
Remélem sikerült új ötletet nyújtanom és ti is tudtok gazdagodni pár új élménnyel!