Az első Vulkántúrám a Börzsönyben

Ameddig a többség a Budai Traillel volt elfoglalva én megéltem a Vulkántúrát. Igaz egy nappal korábban volt és túra, de már sokat hallottam róla, hogy elég embertpróbáló, sok terepfutó vesz részt rajta amolyan kemény edzésként és ezt jól tükrözi a 42km és 2200m pozitív szintemelkedés is.

Nem is tudom mikor pontosan de olyan November elején kérdezte meg Kapás Geri barátom, hogy vele tartok-e mert ez olyan jó mindig. Mivel nem vagyok a nemet mondások embere így kis hezitálás után egy – Valszeg jó lesz. (ami nálam igen) volt a válaszom. Persze a Piros 85 után pihentem egy hetet majd vissza is vettem a futásokból. Nem tetszettem magamnak, megevett a futás, így újra elkezdtem crossfitezni hogy felszedjek egy kis izmot illetve ezzel annyira nem esik vissza az állóképességem sem. Heti 3 crossft edzés 2 futás (ami laza 20-20 kiloméret körüli) plusz egy szabad valami. Persze a Börzsöny az Börzsöny. Mindig megrág, ha meg nem is eszi az embert. Reggel 7es indulás, négyen egy kocsiban . Fantasztikus élmény volt már az odaút is . Csipitől rengeteg hasznos infót megtudtam, hogyan ne induljunk neki egy ilyen kihívásnak! 😀 Szakadó eső, nem voltam túlságosan motivált. -Ezt vállaltad öregem, végigmész és ennyi. Olyan 6 óra körül terveztem ezt a karikát. 8:30kor rajtoltunk, el is áztunk az első kilométeren, gyenge de hosszú, fárasztó emelkedő az első ellenőrzőig ami olyan 3 km-nél volt. Mondták hogy 10 perc és hóhatáron vagyunk, aminek örültem. Idén elég kevés havat láttam nem beszélve arról hogy abban komfortosabb futni mint latyakban. El is értük ezt a hóhatárt, de innen olyan meredekké vált a dolog hogy inkább erős séta volt ez mint terepfutás. 😀 Lassan mászunk fel, a hatalmas ősfák ölelnek körbe minket, tele hóval mintha a Jégvarázsban lennénk. Fantasztikus !

Geri előttem mászik majd ahogy bámészkodom, látom hogy egy ilyen hatalmas fáról elkezd lezuhanni vagy 10 kiló hó, kiabálok neki -Geri állj meg! – De nem áll meg. Full beteríti 😀 Ez csak addig vicces ameddig nem veled történik. Itt ott olyan nagy darab hógolyók toltak nyakon, hogy majdnem ott maradtam. Nagy-Hideg hegyen pecsét és nyomás tovább. Itt jött egy olyan szakasz ami elég jól futható… Lett volna, ha nem azzal vagyok elfoglalva mennyire fantasztikus ez az egész! Ilyenkor adok hálát hogy van két lábam és ilyen dolgokra használom mint a terepfutás.

Lightos Zóna, tudunk lefelé ereszkedni. Csóványoson pár kép és már megyünk is mert megfázunk. Sarasodik a terep, de nekem elég jól és bátran megy ez a leejtő.  Tempósan érkezünk a Fekete-völgybe. Nem is gondoltam hogy ismerős terepre is jövünk, mivel semmit nem készültem a dologra a track letöltésén kívül. 😀 Lehet jobb is lett volna ha nem tudom innen mi jön, mert egy elég hosszú mászókázás jött. Gerincen végig Jancsi hegy, Holló kő. Panorámás sétafika. Szikla mellett a pecsét és robogás le. Megállok egy pössentésre és Geri barátom elhagy. Eddig is éppen tartottam vele a tempót, de mondom ha most itthagyott egy vaktérképpel az órámon, tuti hogy eltévedek… Egy kanyart be is néztem, de jelzett a csipogóm és nem lett több 50 méternél. Visszakanyarodok, egy sporttárs is benézte volna ha nem vagyok. Szaladunk le kellemesen, tocsogunk a sárban, alig van ember, néhol azt gondoltam totál más úton járok. Bíztam az órámban, mást nem tehettem.

A piroson ereszkedek, miközben azt veszem észre, rendesen melegem van. Full tavaszba érkeztem. 6os  pecsételő a Magyar-völgyben. Ohh erről beszélt nekem Geri. Neki annyi a célja hogy ezt megfutni, mert ez olyan rohadék emelkedő. Na király, már kezdtem élvezni, erre jön ez az előre beharangozott lélekvesztő gödör. A trackem letérést jelez, pár sporttárs megnyugtat hogy jó helyen vagyok és mivel ismerték társam is azt is mondták mögöttem van mert benézte a kanyart, jobban mint én. Na mondom akkor majd utól ér, felfelé jobban magy neki. Araszolunk a Börzsöny patak mellett, Bányapusztáig. Az biztos hogy ez a Magyar-völgy nem szereti a Magyarokat! De engem tuti. Bár felfelé én sem őt! Remélem tudja! 😀 De ami ezután jött… Keresem a szavakat, de valószínűleg a magyar káromkodás kézikönyvét telibe forgatnám ide. A Nagy-Hideg hegy másodszor… Visszakívántam a Magyar-völgyet 😀 Olyan lassan másztam fel, hogy kényelmesen megpiknikeztem közben. 😀 Nem volt mit tenni. Ha nem eszek, fel sem érek. Ráadásul megizzadva, elfáradva értem fel és nem hiába Hideg-hegy a neve. Rohadt hideg van itt még nyáron is. Fúj a szél, kezd elfogyni a türelmem, fázok. A menedékházban pecsét, betolok egy adag teát, ez teljesen visszahoz. De az a gondolat, hogy innen csak lefelé. Na az villanyoz fel igazán. Egy futósrác elenged aki felfelé megellőzött, -Te úgyis gyorsabb vagy- mondom – Kapkodni is kell magam mert fázom.- Meredek ereszkedés a hóban, majd hóhatár alá érve a sárban. Valaki egy kanyarban nagy tempóval utólért, de iramot tudtam váltani a hallatára és innen rongyoltam is a célig 5 perc körüli kilikkel. 6:20-as célidővel értem be, amivel elégedett vagyok. Megszenvedtem, megküzdöttem. Megyek is betolni egy jó levest. Barátom nem ért utól, rá várok. Közben Új ismerősömmel Böky Gáborral futtatunk mélyenszántó eszmecserét. Csipi is csatlakozik, megvárjuk Gerit és indulás haza. Új példaképem annyival zárja a TT-t hogy

– Nagyon büszke magára, mert ő az egyetlen a kocsiban aki jobban néz ki mint amikor elindultunk- 😀